Magyarellenességet gerjesztenek nem csak az orosz, de a szlovák és román történelemtankönyvek is

Felkavarta a kedélyeket, hogy egy orosz tankönyvben visszatértek az 1956-os magyar forradalom régi, szovjet értelmezéséhez. A minden vélt sérelemre ugró Szijjártó Péter külügyminiszternek azonban ez valamiért nem érte el az ingerküszöbét, inkább elfogadta Putyin elnök állítását, hogy hibának tartja az 1956-os beavatkozást.

Ettől azonban az orosz diákok még azt tanulják majd, ami a könyvben szerepel. A tankönyv írását pedig nem akárki felügyelte, hanem az orosz elnök köréhez tartozó, a történelemoktatásra nagy befolyással bíró Vlagyimir Megyinszkij. Az ő szavajárása, hogy „a nemzeti érdek szempontjából történő történelmi mérlegelés teremti meg a történelmi munkák abszolút igazsági és megbízhatósági mércéjét”.

A szomszédos országok történelemoktatása szinte szó szerint Megyinszkij szavai szerint jár el, ha a magyarokról vagy Magyarországról van szó. A történelemtankönyvek alapvetően negatív sztereotípiákat sorolnak a magyarokról és történelmükről, az ottani diákoknak ezt verik a fejébe a történelemórákon. Mivel a nemzeti identitáshoz való kötődést alapvetően ezek az órák határozzák meg, a tankönyvek szemléletének hosszú távú következményei vannak mind a helyi magyar kisebbségről, mind a Magyarországról kialakított képpel kapcsolatban.

Az 1956-os Budapesten fasisztákat szerepeltető tankönyv felügyelője gyakorlott történelemhamisító

Kommunistaként indult, de ma már konzervatív nacionalistaként a hagyományos keresztény értékeket védelmezi Vlagyimir Megyinszkij, aki felügyelte azt az orosz középiskolai történelem tankönyvet, amely szerint 1956-ban Budapesten radikális és fasiszta csoportok robbantottak ki felkelést, és gyilkolták a törvényes rend híveit.